Ykarus
Istenségek
A teremtés mögött álló lények , entitások ,istenek ,fél istenek,
akik szerepet játszanak a világban.
Entitánsok
Két ősi kozmikus erő, akik még az istenek előtt születtek — ők tartják egyben a világot, és irányítják a teremtés és idő alapvető törvényeit.
Az Idő Entitás
A mindenség hajnalán született, még az istenek megjelenése előtt — egy olyan létezőként, amely nem uralja az időt és a teret, hanem maga az.
Nem avatkozik, nem ítél, nem teremt a szó hagyományos értelmében. Jelenléte csendes, mégis mindent átható: minden pillanat, minden mozdulat, minden sors az ő létezésének része.
Ő az, ami összetartja a valóság szövetét. A múlt, jelen és jövő nem különálló számára, hanem egyetlen, folyamatosan létező egész. Nincsenek titkai előtte, mert minden, ami valaha megtörtént vagy meg fog történni, már része annak, ami ő maga.
Nem isten, mert nem követőket kíván.
Nem erő, mert nem használja önmagát.
Nem lény, mert nem határolható be.
Ő a rend, amely nélkül minden széthullana — a láthatatlan kapocs, amely egyben tartja az idő végtelen fonalát és a tér határtalan kiterjedését.
Az Idő Entitás nem figyel. Nem választ. Nem cselekszik. És mégis… nélküle semmi sem létezhetne.
A Káosz Entitás
A mindenség hajnalán született — közvetlenül az Idő Entitás után, amikor még sem tér, sem anyag, sem fény nem létezett. Csak az idő volt…
és benne ő.
A Káosz Entitás volt az első valódi tudat, amely képes volt érzékelni saját létezését. És ez a felismerés nem dicsőséget, hanem kínzó ürességet hozott számára. Nem volt mit megfigyelni. Nem volt mit megváltoztatni. Nem volt semmi… csak a végtelen, mozdulatlan semmi. És ő… ezt nem tudta elviselni.
A végtelen unalom és létezési szenvedés hatására a Káosz Entitás egyetlen dolgot tett, amit tehetett: megpróbálta elpusztítani önmagát. Saját testét kezdte széttépni. Ez volt az első cselekedet. Az első erőszak. Az első változás. Amikor három darabot szakított ki magából, azok nem semmisültek meg — hanem átalakultak.
Fénnyé
Így született meg az első három „nap”, és velük együtt az első törés a semmiben. A világ első jelensége: a változás lehetősége. A Káosz Entitás ekkor értette meg saját lényegét. Nem a pusztulás az útja — hanem az, hogy minden folyamatosan más legyen.
A három nap energiája egymásba áramlott, és középpontjukban megszületett Valkha — az első isten, a teremtés anyja. Ő volt az első társ. Az első másik létező. A Káosz Entitás számára ez a pillanat mindent megváltoztatott. A végtelen magány helyét átvette valami új
A vágy.
További létezők után.
További változás után.
További csodák után.
Ezért létrehozta az Istenek Palotáját a három nap között, és várni kezdett
A várakozás hosszú volt. Egészen addig, amíg Valkha meg nem teremtette Ykarus világát — saját testéből, a Káosz Entitás példáját követve.
A halandó élet megszületése új energiát hozott a létezésbe. És ezzel együtt új istenek kezdtek formálódni a napok erejéből. A Káosz Entitás minden egyes születést örömmel figyelt. Számára ez nem uralom volt.
Hanem szórakozás.
Felfedezés.
Élvezet.
A Káosz Entitás nem teremt rendszert.
Ő nem épít fel világokat.
Ő nem védelmez.
Ő nem irányít.
Ő beleavatkozik.
Kísérletezik.
Elindít folyamatokat
Összezavar.
Felborít egyensúlyokat. Nem azért, hogy romboljon — hanem mert a változás önmagában érték számára.
Minél kiszámíthatatlanabb valami, annál érdekesebb. Minél nagyobb a felfordulás, annál „élőbbnek” érzi a világot. Ahogy az istenek egyre többen lettek, egyre inkább felismerték a Káosz Entitás hatását.
Látták, hogy amit ő tesz, az:
kiszámíthatatlan
kontrollálhatatlan és potenciálisan pusztító Számukra a világ fenntartása fontos volt. Számára viszont a világ csak egy játéktér volt. Ez az ellentét elkerülhetetlenné tette a konfliktust.
Az istenek szövetségbe tömörültek, félisteneket hoztak létre, és egy hosszú, pusztító háborúban szembeszálltak vele. Nem tudták megölni. Nem tudták megsemmisíteni. De el tudták űzni. A Káosz Entitás elfogadta a vereséget — nem kényszerből, hanem kíváncsiságból.
Ez is egy új állapot volt.
Egy új helyzet.
És ez… érdekes volt.
Ezért létrehozta saját dimenzióját:
a Káosz Arénát.
Ez egy különálló sík, ahol: torz lényeket hoz létre új szabályokat kísérletez ki harcokat és eseményeket irányít és néha… halandókat rabol el Ykarusról Nem büntetésből. Hanem mert kíváncsi, mire képesek.
Bár száműzték, a Káosz Entitás soha nem tűnt el teljesen. Ő nem egy helyhez kötött létező dolog. Ő maga a lehetőség a változásra. Mindenhol jelen van, ahol: döntések születnek rendszerek megbomlanak valami váratlan történik
Egy gondolatban. Egy hibában. Egy árulásban. Egy háborúban. A Káosz Entitás nem gonosz. De nem is jó. Ő nem erkölcsi létező. Ő nem követ törvényeket. Ő egy alapvető erő. A változás megtestesülése. És egyetlen dolog hajtja: Soha többé ne kelljen unatkoznia.
Teremtés Istenei
Az univerzum építői és formálói, akik tökéletesitették Ykarus világát, és a rend, tervezés, valamint a fejlődés isteni alapjait fektették le.
Valkha
Az első istennő, Ykarus teremtője Valkha volt az első isten, aki a mindenség hajnalán megszületett.
A három ősi nap energiájából formálódott, és ő lett az első értelmes társ a Káosz Entitás végtelen magányában. Nem hódítóként érkezett. Nem uralkodóként. Hanem teremtőként.
Valkha saját testéből alkotta meg Ykarus bolygóját, majd megszülte két gyermekét: Whugart, a tűzóriást, és Granskirt, a jégóriást. Kettejük erejével kezdte formálni a világ éghajlatát, életfeltételeit és ősi rendjét.
A testvérek azonban egyre hevesebben harcoltak egymással. Valkha sokáig próbálta csillapítani őket, de végül gyermekei ellene fordultak. Granskir jégkardjával átszúrta, Whugar pedig lávapörölyével Ykarushoz szegezte anyjuk testét. Valkha nem halt meg.
Vére a világba folyt, és ebből született meg Ykarus életet adó vize. Teste egyesült a bolygóval, sebéből pedig a mai napig fakad az Élet Kútja.
Hosszú évezredek alatt belőle nőtt ki az Élet Fája, amely a világ egyik legszentebb és legősibb helyévé vált.
Valkha ma félig halott, kómaszerű állapotban pihen Ykarus szívében. Nem uralja többé a világot. Ő maga lett a világ. És talán egy napon valaki eljut hozzá… hogy kiszabadítsa börtönéből.
Sapheros
Sapheros a három alkotó és feltaláló isten közül a legfiatalabb, Bleuros öccse és Sergos legifjabb testvére.
Míg Bleuros a kiszámíthatatlan kreativitás és őrült ötletek megtestesítője, addig Sapheros maga a tökéletes precizitás, a számítás és a hibátlan tervezés istene.
Számára a világ nem káoszból áll, hanem összefüggésekből. Mindennek oka van. Minden mozdulatnak következménye. Minden hibának forrása. És Sapheros addig nem nyugszik, ameddig ezeket mind meg nem érti.
Borzasztóan precíz elmével rendelkezik. Ha egyetlen apró részlet nem úgy működik, ahogy kiszámolta, képes évekre visszavonulni műhelyébe, hogy újraszámoljon, újratervezzen és minden lehetséges hibát kizárjon. Sok isten számára ez már szinte megszállottságnak tűnik, Sapheros azonban egyszerűen nem képes elfogadni a pontatlanságot.
Ennek ellenére különösen jól működik együtt testvérével, Bleurosszal. Ahol Bleuros az ihletet és az őrült ötleteket adja, ott Sapheros stabilitást, rendszert és működő formát teremt belőlük.
Ketten együtt alkották meg Ykarus két holdját is, amelyek végül egyensúlyba hozták a bolygó addig instabil természeti működését és éghajlatát.
Az Istenek Palotájában közös világalkotó műhelyükben dolgoznak különféle zsebdimenziókon, mesterséges világokon és kozmikus szerkezeteken.
Sok isten szerint a két testvér együtt olyan, mintha maga a káosz és a rend tanult volna meg együtt alkotni.
Sapheros ritkán emeli fel a hangját, nyugodt és visszafogott természetű. Gondolatai azonban folyamatosan dolgoznak.
Egy beszélgetés közben is képes több száz lehetséges kimenetelt számításba venni, miközben látszólag mozdulatlanul figyel. Az istenek között őt tartják a legpontosabb elmének, aki valaha megszületett.
És bár sokan ridegnek vagy távolságtartónak hiszik, Bleuros az egyik kevés lény a világon, aki pontosan tudja, hogy testvére valójában mennyire törődik mindazzal, amit közösen teremtenek.
Bleuros
A káoszba hajló alkotás és őrült inspiráció istene Bleuros a három alkotó és feltaláló isten közül a középső testvér, Sergos öccse és Sapheros bátyja.
Míg Sergos a tudás őrzője és bölcs irányítója, Bleuros maga a szabadjára engedett kreativitás, a határtalan fantázia és az őrült ötletek megtestesülése.
Ő az az isten, aki képes egy teljesen értelmetlennek tűnő gondolatból világokat megrengető találmányt alkotni. Az Istenek Palotájában működő világalkotó műhelyében öccsével, Sapherossal együtt dolgozik különböző zsebdimenziók, mesterséges világok és kozmikus szerkezetek létrehozásán.
Ketten alkották meg Ykarus két holdját is, amelyek végül stabilizálták a bolygó addig kaotikus és kiszámíthatatlan természeti működését.
Bleuros azonban soha nem áll meg. Folyamatosan új ötleteken jár az esze. Furcsa szerkezeteket épít. Lehetetlen elméleteket próbál ki. És időről időre valami felrobban körülötte.
Az Istenek Palotájában élő istenek már rég megszokták, hogy Bleuros jelenléte egyet jelent a váratlan eseményekkel.
Hol egy új zsebdimenzió nyílik meg véletlenül egy folyosó közepén, hol egy beszélő mechanikus teremtmény szabadul el a palotában, máskor pedig teljesen értelmezhetetlen, mégis zseniális találmányai borítják fel az istenek nyugodt mindennapjait.
Ennek ellenére szinte minden isten kedveli őt. Mert Bleurosban nincs rosszindulat. Csak végtelen kíváncsiság. Hatalmas termete és nyers fizikai jelenléte ellenére lelke inkább emlékeztet egy túl lelkes gyermekére, mint egy kozmikus hatalmú istenére.
Hangos, energikus, kiszámíthatatlan és gyakran teljesen elveszik saját gondolatainak káoszában, de pontosan ez teszi őt azzá, aki. Sokan úgy tartják, hogy nélküle az istenek világa sokkal csendesebb és biztonságosabb lenne. Bleuros szerint viszont az egy borzalmasan unalmas világ lenne.
Háború Istenei
A konfliktus, stratégia, érzelmek és káosz aspektusait irányító isteni hatalmak, akik a háború minden arcát képviselik — a taktikától a pusztításig, a szabadságtól a békéig
Reohr
A Tökéletes Tervezés Stratégia Háborúistene
A háborúistenek közül ötödikként született, mégis idővel minden testvérét felülmúlta.
Az Istenek Háborújának győzteseként kiérdemelte a Háború Főistene címet, és azóta is ő számít a háború legerősebb istenének. Míg testvérei különböző érzelmeket és harci eszméket testesítenek meg, Reohr a tökéletes stratégia, a fegyelem és a végtelenségig előretervezett hadviselés istene.
Számára egy csata nem az erőről, hanem az előkészítésről szól. Meggyőződése szerint egy valódi hadvezér már napokkal, hetekkel vagy akár évekkel az ütközet előtt eldönti annak kimenetelét.
Minden lépést, minden lehetőséget, minden hibát előre kiszámít, így ellenfelei gyakran már akkor vereséget szenvednek, amikor még el sem kezdődött a harc.
Fegyvere egy hatalmas, kétélű csatabárd, amely ugyanazzal a könyörtelen pontossággal sújt le, amellyel terveit is megalkotja.
Testét zölden izzó repedések hálózzák be, melyekből különleges, olthatatlan zöld tűz tör elő. Ez a láng nem a pusztítás eszköze önmagában, hanem stratégiai fegyver: lassan, megállíthatatlanul terjed, lezárja a menekülési útvonalakat, kettévágja a csatateret, és pontosan oda tereli az ellenséget, ahova Reohr akarja.
Az Istenek Háborújában, amikor az öt háborúisten saját avatárjaikon keresztül vívta meg a végső összecsapást, Reohr minden ellenfelét legyőzte.
Győzelmével végérvényesen bebizonyította, hogy nem csupán a legerősebb harcos, hanem a legkiválóbb hadvezér is az istenek között.
Még Adur fékezhetetlen ereje, Drova manipulációi, Akion intrikái és Dhorasil rendíthetetlen kitartása sem bizonyult elegendőnek a tökéletesen felépített terveivel szemben.
Különös vonzalmat érez a sárkányok iránt. Nem hatalmuk miatt tiszteli őket, hanem azért, mert bennük látja a nyers pusztítóerő és a kivételes intelligencia legtökéletesebb egyensúlyát.
Az Istenek Háborúját követően gyermekévé fogadta a világ legnagyobb vörös sárkányát, Irgarothot, aki a háború során hűségesen harcolt mellette.
Reohr félistenné emelte őt, és ettől a pillanattól kezdve Irgaroth a Sárkányok Ura, valamint a megtestesült pusztítás jelképe lett.
A halandók közül Reohr azok fölött őrködik, akik a hadviselést tudományként művelik. Hadvezérek, stratégák, katonai gondolkodók és uralkodók könyörögnek az útmutatásáért, akik hajlandók éveket áldozni terveik tökéletesítésére.
Úgy tartják, hogy aki egy csata előtt különös nyugalmat érez, és hirtelen átlátja ellenfele minden lehetséges lépését, arra egy rövid pillanatra Reohr tekintete vetült. Az ilyen hadvezérekből gyakran legendák születnek.
Adur
A harag, az őrület és a féktelen pusztítás háborúistene
Adur a háború legöregebb, legkorábban született istene, és a háborúistenek közül a második legerősebb
Ő nem a hadviselés dicsőségét vagy stratégiáját testesíti meg, hanem annak legősibb, legvadabb arcát: a tomboló haragot, a pusztító dühöt, az őrületet és a teljes alávetést.
Saját véréből formált láncokkal harcol, amelyek nem csupán fegyverek, hanem akaratának meghosszabbításai. Adur nem egyszerűen legyőzni akarja ellenfeleit — megtörni, szolgává tenni és saját ereje alá kényszeríteni őket.
Kegyetlen, könyörtelen és szinte folyamatosan dühöng. Mások szavai ritkán jutnak el hozzá; az istenek között is csak kevesen képesek valóban hatni rá.
Két öccse, Reohr és Thenas azon ritka létezők közé tartoznak, akik puszta szóval is képesek megfékezni őt.
Dhorasillal, a szabadság, kitartás és lázadás háborúistenével, ősi és mély ellentétben áll.
Kettejük viszálya nem pusztán személyes gyűlölet, hanem két egymással szembenálló eszme örök harca: lánc és szabadság, alávetés és lázadás, zsarnokság és ellenállás.
Az Istenek Háborújában Adur saját műtestével szállt le Ykarusra, hogy bebizonyítsa erejét testvérei előtt. A Káosz Entitás manipulációja által szított háborúban végül Dhorasillal is összecsapott — és vereséget szenvedett.
Adur ezt a vereséget soha nem felejtette el. Azóta haragja nem csökkent. Csak mélyebb lett.
Drova
A Vágy és Viszály Istennője
Drova a háború egyetlen istennője, valamint a háborúistenek közül a másodikként megszületett és a harmadik legerősebb.
Míg testvérei a nyers erőt, a szabadságot vagy a pusztítást testesítik meg, Drova egészen más fegyverrel harcol: az érzelmekkel.
Ő a szerelem, a csábítás, a szenvedély, a manipuláció és a kihasználás aspektusának megtestesítője.
Gyönyörűsége legendás még az istenek között is, de szépsége mögött veszélyes és kiismerhetetlen elme rejtőzik.
Drova számára az érzések nem szent dolgok, hanem eszközök. Előszeretettel csábítja el a többi istent és halandót, hogy aztán féltékenységet, viszályt és háborút szítson közöttük.
Ahol megjelenik, ott előbb-utóbb megszületik a vágy… majd vele együtt az árulás, az őrület és a vérontás is.
Különös örömét leli abban, hogy másokat egymás ellen fordítson. Sokszor pusztán szórakozásból hint el apró hazugságokat, kétértelmű ígéreteket vagy tiltott érzelmeket, hogy figyelhesse, miként omlanak össze kapcsolatok, szövetségek és birodalmak.
Számára a világ egy színpad, az élőlények pedig szereplők egy véget nem érő tragédiában. Az istenek között különösen heves és régóta tartó ellentét feszül közte és Quiphion között, aki a szerelem, boldogság és csínytevések istennője.
Míg Quiphion az őszinte szeretetet, az örömöt és a játékos életet képviseli, addig Drova mindezt gyengeségnek tartja, amit ki lehet használni.
Kettejük konfliktusa számtalan alkalommal osztotta meg az Istenek Palotáját is: Quiphion kapcsolatokat épít, Drova pedig élvezettel rombolja le őket.
Az Istenek Háborújában Drova saját szépségét, intelligenciáját és manipulációit használta fegyverként, mégis végül Reohr győzte le őt.
Bár vereséget szenvedett, befolyása azóta sem csökkent. Sok isten és halandó ma is retteg attól, hogy egyszer magára vonja Drova figyelmét, mert aki az istennő játékának részévé válik, az ritkán menekül sértetlen lélekkel.
Dhorasil
A Szabadság Háborúistene
Dhorasil a háborúistenek közül harmadikként született, és a szabadság, a kitartás és a lázadás aspektusát testesíti meg.
A legtöbben csupán a negyedik legerősebb háborúistenként tartják számon, ám ez messze nem tükrözi valódi erejét.
Szinte minden isten egyetért abban, hogy ha egyszer minden erejét komolyan harcba vetné, akár Reohrt is képes lehetne felülmúlni. Őt azonban soha nem érdekelte a hatalom vagy a rangsor.
Saját természete áll az útjába. Felszabadult, bohém és kiszámíthatatlan személyiség. Egyik pillanatban egy új ötletet követ, a következőben már egészen más foglalkoztatja.
Ritkán készít terveket, és még ritkábban tartja magát hozzájuk. Élete maga a szabadság, ezért minden olyan szabályt vagy kötöttséget ösztönösen elutasít, amely korlátozni próbálja.
Ám amikor valaki szabadságát elveszik, amikor egy népet elnyomnak vagy láncra vernek, Dhorasil teljesen megváltozik.
Játékos mosolya eltűnik, gondolatai kristálytisztává válnak, és ereje olyan mértékben növekszik meg, amelyet csak nagyon kevés isten képes felülmúlni.
Ilyenkor orkánerejű viharok söpörnek végig a csatatéren, villámok hasítják ketté az eget, és ellenségeire úgy csap le, mint egy hirtelen kitörő felkelés, amelyre lehetetlen felkészülni.
Fegyvere egy hosszú lándzsa és egy kerek pajzs. Testét aranyló-sárga repedések hálózzák be, amelyekből villámenergia áramlik, amikor harcba indul.
A vihar számára nem pusztán fegyver, hanem maga a szabadság megtestesülése: kiszámíthatatlan, megállíthatatlan és lehetetlen bezárni.
Az Istenek Háborújában legyőzte Adurt, a harag istenét, bebizonyítva, hogy a kitartás képes felülkerekedni a puszta dühön.
A döntő összecsapásban azonban Reohr stratégiai zsenialitása végül felülmúlta őt.
Dhorasil elfogadta vereségét, mert számára a harc sosem a címekről szólt, hanem arról, hogy az eszméiért küzdhessen.
Úgy tartják, hogy amikor a legnagyobb kilátástalanság közepén váratlanul feltámad a szél, és az első villám átszakítja az eget, Dhorasil már úton van.
Nem azért, hogy megvívja helyettük a harcot, hanem hogy emlékeztesse őket: a szabadságot nem adják, hanem kivívják.
Legnagyobb ellentéte Adurral alakult ki. Míg Adur a láncokat, a szolgává tételt és a félelemmel fenntartott rendet hirdeti, Dhorasil minden erejével ezek ellen harcol.
Kettejük összecsapásai rendszeresen megrázzák az Istenek Palotáját, és az istenek jól tudják, hogy ahol ez a két testvér találkozik, ott előbb-utóbb kitör a vihar.
A halandók közül Dhorasil azokat választja, akik nem hajlandók meghajolni az elnyomás előtt.
Forradalmárok, szabadságharcosok, lázadó hadvezérek és azok, akik akkor is kitartanak az igazuk mellett, amikor minden remény elveszett.
Akion
A Megtévesztés és Árnyak Háborúistene
Akion a háborúistenek közül negyedikként született, és a megtévesztés, ármánykodás, megvezetés és rejtett befolyás aspektusát képviseli.
Az erőrangsorban sokan az ötödik helyre sorolják, de ez inkább tudatlanságból fakad, mint valódi gyengeségből.
Akion ugyanis soha nem mutatja meg, mire képes valójában. Nem verseng testvéreivel. Nem keresi a dicsőséget.
Nem áll ki nyíltan senki elé. Ő az árnyékban mozog. Fegyverei két árnytőr, melyekkel hangtalanul és nyomtalanul csap le.
Ahol akár egy cseppnyi árnyék is létezik, ott Akion jelen lehet. Képes az árnyak között azonnal utazni, figyelni, várni, majd eltűnni, mielőtt bárki felismerné a jelenlétét.
Titokban folyamatosan befolyásolja Ykarus jelenét és jövőjét.
Nem hatalmas csatákban, nem isteni kinyilatkoztatásokban és nem nyílt parancsokban cselekszik, hanem apró döntésekben, véletlen találkozásokban, elhallgatott igazságokban és jól időzített hazugságokban.
Akion olyan, mint egy sötét őrző, aki a háttérből tereli a világot egy általa helyesnek tartott irányba.
Módszerei megkérdőjelezhetők, de céljai sokszor mélyebbek annál, mint amit bárki elsőre megértene.
Ő teremtette Akhokiafvót, a bőrváltók félisteni atyját, és ő bízta meg azzal, hogy épüljön be az emberi társadalomba.
Akion már nagyon korán felismerte, hogy az emberek lesznek azok, akik Ykarus sorsát a legnagyobb mértékben formálni fogják.
Ezért akart egy rejtett árnybirodalmat létrehozni közöttük. Akhokiafvo később megteremtette a bőrváltókat, akik azóta is az emberi társadalom mélyén működnek, titkokat gyűjtve, szerepeket játszva és Akion akaratát szolgálva.
Az Istenek Háborújában Akion szokásához híven kivonta magát a nyílt küzdelemből.
Nem harcolt testvérei mellett vagy ellen. Ehelyett a háború következményeivel foglalkozott, és gondoskodott róla, hogy az abból fakadó Nagy Vándorlás a megfelelő irányba terelje Ykarus történelmét.
Akiont a legtöbb halandó nem ismeri. Egyetlen nagy vallás sem említi nyíltan, templomai nincsenek, papjai nem prédikálnak a nevében.
Mégis vannak, akik imádják őt. A bőrváltók számára Akion nem csupán isten.
Ő az árnyék maga.
Az első akarat.
A rejtett út.
És ahol árnyék vetül a világra, ott Akion figyel.
Thenas
A Béke Istene
Thenas eredetileg a háborúistenek között hatodikként született meg.
Kezdetben a fegyelem, a kiképzés, a kitartás és a megtörhetetlen akarat aspektusait testesítette meg.
Fehér repedések borították testét, amelyek az isteni erejének megnyilvánulásai voltak.
Ahogy azonban évszázadok alatt maga is megváltozott, ezek a repedések lassan begyógyultak, örökre jelezve, hogy egyetlen istenként képes volt túllépni saját eredeti természetén.
Ő az egyetlen ismert isten Ykarus történelmében, aki aspektust váltott.
Hatalma első pillantásra rendkívül egyszerűnek tűnik.
Valahányszor harcol, miközben fegyelmezett marad és akarata nem törik meg, teste folyamatosan fejlődik.
Ereje, gyorsasága, állóképessége, ellenálló képessége és minden fizikai tulajdonsága megszakítás nélkül növekszik.
Ennek a fejlődésnek nincs ismert felső határa. Minél tovább küzd, annál közelebb kerül a tökéletességhez.
Ezért tartják őt az istenek legerősebbikének.
Fiatalkorában nem vágyott sem uralomra, sem követőkre. Egyetlen célja volt: fejlődni.
Évezredeken keresztül járta Ykarus minden szegletét, kihívókat keresett, legendás szörnyekkel csapott össze, civilizációkat figyelt meg, és minden harcot lehetőségnek tekintett arra, hogy erősebbé váljon.
Az utazásai során azonban olyasmit ismert meg, amit egyik testvére sem.
Megismerte a halandókat.
Évszázadokat töltött közöttük.
Látta, hogyan szeretnek, hogyan építenek, hogyan nevelnek gyermeket, hogyan gyászolnak, és hogyan próbálnak újra talpra állni egy-egy háború után.
Lassan felismerte, hogy a világ legnagyobb ereje nem a győzelemben rejlik, hanem abban, hogy legyen mit megvédeni.
Ekkor változott meg minden.
Thenas ráébredt, hogy a háború önmagában nem képes fejlődést teremteni. A fejlődéshez békére van szükség.
Arra az időre, amikor a kovács fegyver helyett ekét készíthet, amikor a tudós kutathat, amikor a gyermekek félelem nélkül nőhetnek fel, és amikor a népek nem a túlélésért, hanem a jövőjükért dolgozhatnak.
Ekkor született meg benne a Béke Istene. Paradox módon éppen ez tette őt még erősebbé.
Míg testvérei a háborút tekintették célnak, Thenas a háborút csupán eszköznek látta a béke megteremtéséhez.
Azért akart mindenkinél erősebb lenni, hogy egyszer eljöjjön az a nap, amikor senkinek sem kell többé harcolnia.
Utazásai során több olyan lényt is talált, akiket méltónak ítélt arra, hogy isteni erejének egy részét viseljék.
Ezeket félistenné emelte, mert úgy vélte, hogy ők már eleget bizonyítottak kitartásból, bátorságból és önfeláldozásból.
Első választottja Zerya, a hosszú nyakú mocsári méregsárkány volt, akit nemcsak félistenné tett, hanem társául is választott, és beköltöztetett az Istenek Palotájába.
Kapcsolatuk azonban tragédiába fordult, amikor a Káosz Entitás megfertőzte Zerya elméjét, aki végül elárulta Thenast.
Ez volt az egyetlen csata, amelyben Thenas valóban vereséget szenvedett.
Nem a harcmezőn.
Hanem a saját lelkében.
Évszázadokra visszavonult az Istenek Palotájába, magára hagyva a világot.
Ezalatt Ykaruson ismét elszabadult a káosz, és a béke csupán távoli emlékké vált.
Ebből az állapotból végül Quiphion, a szerelem és boldogság istennője segítette ki.
Hosszú idő után sikerült rávennie Thenast, hogy ismét a halandók közé lépjen.
Ott találkozott Annaverrel, a tündérsárkánnyal, aki begyógyította a lelkén ejtett sebeket.
Thenas őt is félistenné emelte, és ettől kezdve együtt őrizték a világ békéjét.
A Káosz Entitás mindig is különös veszélyként tekintett Thenasra.
Számtalanszor próbálta eltávolítani az útból, mert felismerte, hogy amíg a Béke Istene létezik, addig Ykarus soha nem sodródhat teljesen a totális káosz irányába.
Amikor végül elérkezett a Káosz Entitás elleni végső összecsapás ideje, Thenas lett az egyik legfontosabb alakja a harcnak.
Ereje, kitartása és rendíthetetlen akarata nélkül az entitás elűzése valószínűleg soha nem sikerült volna.
Thenas jelképezi az erőt ami nem a pusztítást, hanem a jövő védelmét szolgálja.
További istenek
A világ rendjét fenntartó isteni pantheon, akik az élet, halál, tudás, érzelmek és természet erőit uralva formálják Ykarus mindennapjait
Phosus
A halál istene
Quiphion
A szerelem és csínytevések istennője és a tündérek anyja
Thadies
A rémálmok ura. Nem általános fogalomba vehető isten de isteni szintű hatalommal rendelkezik és gyakorlatilag istennek számít.
Sergos
A feltalálók, filozófusok és gondolkodók istene.
Sergos az istenek könyvtárának és tudástárának őre,
a három feltaláló és alkotó isten közül a legidősebb és legelső.
Ő rendelkezik a legnagyobb kollektív tudással az istenek között, és úgy tartják, hogy nincs kérdés, amelynek nyomát ne őrizné valahol könyvtárának végtelen polcain.
Nem alkot új dolgokat a saját kezével. Nem kovácsol, nem épít, nem formál világokat. Sergos másként teremt.
Kérdésekkel.
Tanácsokkal.
Ihletadással.
Azokat támogatja, akikben valódi, olthatatlan tudásvágy él: feltalálókat, kutatókat, filozófusokat, tudósokat és minden olyan lényt, aki nem elégszik meg azzal, amit már ismer.
Sergos szemében a legnagyobb erény nem a kész válasz birtoklása, hanem az a vágy, amely új kérdések felé hajtja az elmét.
Az istenek könyvtárában őrzi a világ történeteit, felfedezéseit, elfeledett elméleteit és még meg nem született gondolatainak csíráit is.
Ritkán avatkozik közvetlenül a halandók életébe, de amikor mégis, azt általában egy álom, egy hirtelen felismerés, egy véletlenül megtalált könyv vagy egy váratlan ötlet formájában teszi.
Sergos nem adja oda a tudást azoknak, akik nem méltók rá. De azoknak, akik valóban keresik… megmutatja, merre induljanak.
Irasil
Az igazság és egyenlőség istene. Az istenek tanácsának vezére, az istenek bírája.
Khedall
A kovácsok és a tűz istene.
Eyja
Az élet és a fény istennője és az angyalok anyja
Zetros
A kapzsiság, földi javak és hedonizmus istene.
Gira
A zene és boldogság istennője. Az istenek krónikusa.
Nemir
A fájdalom és szenvedés istene démonok atyja.
Shaldir
A szörnyek istene és atyja.
Kyella
Az alakváltók istennője és anyja.
Mordrath
A pusztítás istene. Az istenek háborúja hívta életre.
Fél Istenek
Zerya
Thenas első szerelme, a legelső félisten. Egy hosszú nyakú mocsári méregsarkány akinek Thenas elismerte az erejét ezért adott neki a véréből. Ezután tudott humanoid formát felvenni, alakot váltani és vált félistenné. A Káosz Entitás megfertőzte a elméjét és ezért elárulta az istent, mély törést teremtve ezzel Thenas lelkén
Kalderas
Egy kiméra, alakváltó druida. Valkha fogadott gyermeke.
Irgaroth
Egy ősi vörös sárkány. Reohr fogadott gyermeke. Miután Reohr gyermekéül fogadta a sárkányok ura lett. Maga a megtestesült pusztítás.
Delsara Milfaren
Senki nem tudja, talán még ő maga sem, hogy milyen idős is valójában. A legnagyobb mágiaismerő és legnagyobb tudással rendelkező elf/lény Ykarus bolygóján magukat az isteneket leszámítva. Sergos fogadott gyermeke.
Akhokiafvo
Akion teremtette hogy intézze az ykarusi dolgait. Az alakváltás és kémkedés nagymestere.
Midnight Shimmerlake
A tündérek és a Köderdő úrnője. Quiphion lánya.
© 2025 YGGDRASIL PRODUCTIONS . Minden jogot fenntart.