Ykarus
Karakterek
Ykarus világát nem csupán fajok és birodalmak formálják, hanem azok a személyek, akik döntéseikkel és tetteikkel örökre nyomot hagynak benne.
Kalkburg
Rupert Aldebrandt
Az évek azonban őt sem kímélték. Bár még mindig képes használni képességét, annak gyakorisága és időtartama jelentősen csökkent. Teste már nem viseli el úgy a terhelést, mint egykor, és minden használat komoly fájdalommal jár. Aldebrandt jelenleg elsősorban stratégaként szolgál, haditerveket készít és parancsokat oszt. A frontvonalon ritkán jelenik meg – de ha igen, az általában azt jelenti, hogy a helyzet kritikus.
A múltja súlyos veszteségekkel terhelt. Feleségét és két fiát elveszítette, akik örökölték képességét, de annak áldozatául estek. Bajtársai többségét is túlélte. Minden egyes elesett katona arcára és nevére emlékszik. Rupert Aldebrandt nem azért él, mert akar – hanem mert szükség van rá. És amíg él, Kalkburg áll.
Kalkburg keleti hadseregének tábornoka
“A Keleti Fal, a Megtörhetetlen”
Rupert Aldebrandt Kalkburg történelmének egyik legnagyobb hadvezére, és sokak szerint a legerősebb ember, aki valaha élt. Jelenleg a keleti hadsereg tábornoka, bár hivatalosan már évekkel ezelőtt nyugdíjba vonulhatott volna. A király, Alexander Kern III azonban személyesen engedélyezte számára, hogy szolgálatban maradjon. Nevéhez fűződik a 32 évvel ezelőtti ember–szörny koalíciós háború fordulópontja. Amikor a több százezres, egyesített szörnyhadsereg már majdnem áttörte Kalkburg falait, Aldebrandt – akkor még a keleti külső kapu parancsnokhelyettese – egyetlen párviadalban halálosan megsebesítette az ork hadvezért, akit csak “a Hódítóként” emlegetnek. A hadvezér halála a teljes koalíciós sereg széthullásához és visszavonulásához vezetett, ezzel megmentve Kalkburgot és az emberi civilizációt.
A katonák élő legendaként tekintenek rá. Nem félnek tőle – tisztelik. Úgy tartják, hogy amíg Aldebrandt a csatatéren van, addig nincs vereség. A közvélekedés szerint soha nem győzték le párharcban. Harcstílusa egyedülálló. Egy veleszületett, rendkívül ritka képességgel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy testének egyes részeit – vagy akár teljes egészét – extrém sebességgel mozgassa, rövid, akár három méteres “elcsúszásokat” végezve a térben. Ez a képesség nem mágia, hanem egy extrém szintre fejlesztett testi és mentális kontroll eredménye. Használata rendkívüli koncentrációt és energiát igényel, és súlyos sérülésekhez vezethet, ha hibásan alkalmazzák.
Drucilla Nardar
Kalkburg keleti falának katonája.
Drucilla Nardarra egy különös származású nő, aki jelenleg Kalkburg keleti külső falán teljesít szolgálatot. Származása nem ismert a nyilvánosság számára, és ő maga mindent megtesz annak érdekében, hogy rejtve tartsa valódi természetét. A Vad Sztyeppéken született, egy úgynevezett elfajzott közösségben – azon lények között, akik az elfek, emberek és csonttündérek keveredéséből jöttek létre. Gyermekkorától kezdve különös viselkedést mutatott: tekintetében gyakran megmagyarázhatatlan sötétség ült, reakciói kiszámíthatatlanok voltak, és időnként olyan kitörései voltak, amelyekre később nem emlékezett.
Élete drámai fordulatot vett, amikor egy személyes tragédia során elvesztette családját. Ezt követően a Tündérek Tengerének vidékére menekült, ahol hosszabb ideig egyedül élt, és magához vett egy árva tündérsárkányt, akit Bevrernek nevezett el. Rövid ideig békére talált, azonban egy újabb tragédia után ismét magára maradt.
Végül Kalkburg felé sodródott, ahol egy felderítőegység talált rá. A nyugati hadsereg tábornoka – személyes döntése alapján – engedélyezte számára, hogy a város falain belül maradjon. Egy ajánlólevéllel a keleti falhoz került, ahol jelenleg is szolgál. Valódi természetéről csupán néhány magas rangú személy tud. Drucilla rendkívül tehetséges harcos. Íjjal és rövidkarddal küzd, mozgása gyors és pontos. Az elmúlt években igyekezett beilleszkedni az emberi társadalomba, melyben Jakob Schneider, egy katonai írnok segítette. Kapcsolatuk idővel mély érzelmi kötelékké alakult. Az utóbbi időben azonban állapota ismét romlani kezdett.
Drucilla hangokat hall. Olykor úgy tűnik, mintha nem lenne egyedül a saját elméjében. Ő maga úgy hiszi, hogy elméje romlott meg. Az igazság azonban ennél sokkal sötétebb. Valami figyeli őt. Valami tanítja. Valami vár. És ha egyszer teljesen átveszi felette az irányítást… akkor nem csak egy ember fog elveszni.
Jakob Schneider
Az együtt töltött idő alatt Jakob mélyen megismerte a nőt – többet, mint amit mások valaha is láthatnak belőle. Tudja, hogy különleges. Tudja, hogy veszélyes. És mégis… nem fordult el tőle.
Jakobot áthelyezték a keleti külső kapuhoz, ahol jelenleg Oldrich von Rabenfelsch személyi titkáraként szolgál. Feladatai közé tartozik a katonai jelentések vezetése, stratégiai dokumentáció készítése és a határ menti események részletes nyilvántartása. Ezzel párhuzamosan Drucilla beilleszkedésének támogatását is rá bízták.
Katonai írnok és adminisztrátor
a keleti külső kapu szolgálatában.
Nem harcosnak született, és soha nem is vágyott azzá válni – mégis a háború árnyékában él, annak minden következményével együtt. Tanulmányait katonai akadémián végezte, ahol adminisztrációra, hadtörténetre és stratégiai elemzésre specializálódott. Kivételes megfigyelőképessége és analitikus gondolkodása miatt már fiatal korában kiemelkedett társai közül. Bár fizikai harcban nem jeleskedik, alapfokú kiképzést kapott lándzsahasználatból, és képes alacsony szintű szélmágia alkalmazására.
Pályafutása kezdetén a nyugati felderítőknél szolgált gyakornokként, ahol első ízben találkozott a határvidék valódi természetével. Egy különleges küldetés során azonban életének iránya megváltozott: megbízást kapott egy ismeretlen származású nő, Drucilla Nardar megfigyelésére és segítésére. A feladat egyszerűnek indult. Az idő múlásával azonban személyessé vált.
Érzelmei lassan, de visszavonhatatlanul alakultak át. Jakob Schneider nem vak. Látja a jeleket. Hallja a suttogást a csendben. Észreveszi azokat a pillanatokat, amikor Drucilla tekintete megváltozik. És mégis marad. Nem azért, mert nem fél. Hanem mert úgy döntött, hogy nem hagyja magára. Egy olyan világban, ahol a legtöbben karddal írják a történelmet, Jakob Schneider tollal próbálja megérteni azt. De vannak történetek… amelyeket nem lehet leírni következmények nélkül. És vannak emberek… akiket nem lehet megmenteni büntetlenül.
Oldrich von Rabenfelsch
Magánélete azonban korántsem ilyen rendezett. Felesége a kapu katonai logisztikai tisztje, fiuk apródként szolgál ugyanitt, öccse pedig – bár kivételes elmével rendelkezik – betegsége miatt a családi birtokon él visszavonultan. A családot Oldrich édesanyja irányítja szigorú kézzel, akinek jelenlegi társa Rupert Aldebrandt – így a legendás hadvezér Oldrich mostohaapjaként is jelen van az életében.
Mindezek ellenére Oldrich szívét nem ott találta meg, ahol kellett volna. A kapu hírvivője és telepatája, Carmen Grüber iránt érzett érzelmei kölcsönösek – és titkosak. Kapcsolatuk csendben, a háttérben zajlik, mindenki tudta nélkül.
Egyetlen hiba azonban elég lenne ahhoz, hogy ne csak a karrierje, hanem az egész élete romba dőljön. Oldrich von Rabenfelsch olyan ember, aki képes rendet tartani a káosz peremén. De saját életében… a rend már megbillent. És bár a kapu még áll, nem biztos, hogy minden, ami mögötte van, ugyanolyan szilárd marad.
A keleti külső kapu másodtisztje, ideiglenes parancsnoka
Egyike a birodalom egyik legősibb és legnagyobb tekintélyű családjának, amely generációk óta ismert ritka telekinetikus képességeiről és katonai kiválóságáról. Negyvenes éveiben járó, tapasztalt tiszt, akit egyszerre jellemez fegyelem, józanság és veszélyes határozottság. Nem szent ember, és nem is próbál annak látszani – szereti a jó italt, saját termesztésű dohányából készített szivart szív, és nem idegen tőle a kockázatvállalás sem. Mindezek ellenére – vagy talán éppen ezért – emberei tisztelik és követik.
Oldrich kivételes harcos. Harc közben egy hatalmas pallost forgat, amelybe saját kezűleg vésett rúnák vezetik és erősítik telekinetikus képességeit. A fegyver gyakran úgy mozog körülötte, mintha önálló akarata lenne – valójában azonban minden mozdulata az ő irányítása alatt áll. A kapu szolgálatában nem tűri az alkalmatlanságot. Elődje, egy kapcsolatok révén kinevezett, zsarnoki parancsnok, nyilvános párbajban vesztette életét Oldrich kezétől. A döntés megosztotta a felsőbb köröket, de az őrség túlnyomó többsége elismeréssel fogadta.
Parancsnokként az emberei érdekeit tartja szem előtt. Nyitott az újításokra, meghallgatja az alsóbb rangúak véleményét, és hajlandó felelősséget vállalni a döntéseiért. Számára a hatalom nem kiváltság, hanem eszköz.
Carmen Grüber
Carmen apja, Clauss Grüber tud róla, és ellenzi. Nem haragból – hanem félelemből. Tudja, milyen következményei lehetnek egy ilyen viszonynak a kapu falain belül. Mégis hallgat róla, mert lánya boldogságát nem akarja elvenni. Carmen azonban nem hátrál meg.
Először életében nem a kötelesség vezeti, hanem az érzései. Gyermekkorában elvesztette édesanyját, azóta apja nevelte, szigorú, de szeretetteljes védelem alatt. Felnőttként azonban egyedül maradt a saját csendjében – egészen addig, amíg Oldrich meg nem jelent az életében. Most már nem egyedül hallja a világot.
A keleti külső kapu hírvivője és telepatája
Carmen a Grüber nemesi család utolsó leszármazottainak egyike. Apjával, Clauss Grüberrel együtt szolgál Kalkburg keleti külső kapujánál, ahol a család évszázadok óta katonai tisztségeket tölt be. A Grüber név hagyományosan a villámmágiához kötődik – ezért Carmen születése különös kivételnek számít.
Nem villámmágus lett. Hanem valami sokkal ritkább. Carmen telepata.
Képessége nem látványos, nem kísérik villámok vagy fények. Csendes, észrevehetetlen, mégis rendkívüli pontossággal működik. Hatalmas távolságokon keresztül képes kommunikálni, gondolatokat továbbítani és fogadni, mintha a tér és a távolság nem is létezne számára. A legtöbben úgy hiszik, hogy ez egyszerű mentális képesség.
Az igazság ennél jóval összetettebb.
Carmen – anélkül, hogy tudná – rendkívüli precizitással használja saját, gyenge villámmágiáját, mikroszkopikus elektromos impulzusok formájában összekapcsolva elméjét másokéval. Amit mások varázslatnak hívnak, nála szinte ösztönös, tökéletes működés. Ő maga azonban mindezt nem érti. Csak használja.
Carmen visszahúzódó, csendes személyiség. Szinte soha nem szólal meg hangosan – kommunikációja telepatikus, tiszta és pontos. Jelenléte nem harsány, inkább észrevétlen… mégis megkerülhetetlen. Egyetlen ember van, akivel szóban beszél, Oldrich von Rabenfelschel. Kapcsolatuk titkos, és veszélyes.
És nem csak mások gondolatait érzi. Van azonban valami… amit még ő sem tud. Valami, ami már most is benne van. Valami, ami mindent meg fog változtatni.
Clauss Grüber
Tud Carmen titkáról. Tud Oldrichról. És tudja, hogy ez az út veszélyes. Mégsem avatkozik közbe erővel. Clauss Grüber olyan ember, aki egész életében a rendet szolgálta. De vannak dolgok… amelyek nem hajlanak a szabályokra. És vannak döntések… amelyek következményei egy életen át elkísérik az embert.
A gyermeket Dhorasil egyik templomára bízta. És bár hivatalosan hátat fordított neki… valójában sosem tudta teljesen elengedni. Egyetlen lánya, Carmen Grüber jelenti számára az utolsó biztos pontot. Kapcsolatuk szoros, szinte elválaszthatatlan. Clauss minden erejével védi őt – még akkor is, amikor tudja, hogy nem tudja megóvni minden döntésétől.
Clauss Grüber a Grüber nemesi család jelenlegi feje, Kalkburg keleti külső kapujának harmadtisztje és fő kiképzőtisztje. Hat évtizedes életéből szinte mindent a hadsereg szolgálatában töltött – számára a fegyelem nem eszköz, hanem alapelv. Gyermekkorától kezdve katonának készült. Nem választotta ezt az utat. Bele született.
A Grüber család neve generációk óta összeforrt a villámmágiával, és Clauss ennek az örökségnek az egyik legtisztább megtestesítője. Mágikus képességeit nem látványos, hanem rendkívül precíz és kontrollált formában használja. Fegyvere egy rapír – karcsú, szúrásra tervezett kard –, amelyen keresztül villámerejét vezeti, mintha egy élő, szikrázó vezető lenne a kezében. Mozgása gyors, pontos és könyörtelen.
Harc közben gyakran alkalmazza jellegzetes technikáját: villámenergiát gyűjt a lábai alá, majd egyetlen robbanásszerű mozdulattal hatalmas távolságot ugrik, és mennykőcsapásként érkezik meg célpontjára. Ez a becsapódás nem csupán pusztító erejű, hanem hangja is messziről felismerhető – a keleti kapu minden katonája ismeri ezt a dörrenést. És nem csak a csatatéren. Clauss hangja, amikor fegyelmet követel, ugyanolyan súllyal csap le, mint a villám, amelyet ural.
Kiképzőként könyörtelen, de igazságos. Nem tűri az alkalmatlanságot. Nem fogad el kifogásokat. Azok, akik alatta szolgálnak, gyakran félnek tőle… de még többen tisztelik. Mert amit követel, azt önmagától is elvárja.
Magánéletében azonban Clauss Grüber nem ilyen rendíthetetlen. Felesége halála után évekre elvesztette az egyensúlyát. A gyász és az üresség olyan hibához vezette, amelyet azóta sem tudott teljesen maga mögött hagyni. Egyetlen éjszaka következménye egy titok lett – egy gyermek, akinek létezését nem vállalhatta fel.
Albert Alberfelt
Álma, hogy hírnevet szerezzen családjának, és az Alberfelt nevet a középnemességből Kalkburg felső körei közé emelje. Ebben egyszerre vezeti kötelességtudat, családi büszkeség és egy kissé naiv, de őszinte hősi vágy.
"A pitypang lovag"
Albert Alberfelt az Alberfelt középnemesi család legfiatalabb gyermeke, aki dicsőségszerzés céljából csatlakozott Kalkburg hadseregéhez A Nagy Vándorlás kezdetén. Családja generációk óta pitypangból készült krémek, italok, balzsamok és különféle készítmények előállításával foglalkozik. A pitypang nem csupán mesterségük alapja, hanem családi címerük központi jelképe is — és Albert ezt büszkén viseli páncélján, pajzsán és kardján egyaránt.
Albert 26 éves, szőke hajú, kackiás bajszú, robusztus testalkatú katona. Nehézpáncélt hord, hatalmas pajzzsal védi társait, és hosszúkarddal harcol a frontvonalban. Nem a ravaszságáról híres, hanem bátorságáról, becsületéről és arról, hogy ha valaki bajba kerül mellette, ő gondolkodás nélkül elé áll. Végletekig tisztességes, büszke és jó szívű ember.
Albert sokszor fejjel megy a falnak. Nem mindig érti a célzásokat, nem lát át mások szavainak rejtett jelentésén, és gyakran hiszi azt, hogy amíg van ereje, addig nincs szükség túl sok észre. De épp ezért szeretik.
Mert Albert Alberfelt nem játszik szerepet. Nem számító. Nem kétszínű. Ő pontosan az, aminek látszik: Egy bajszára büszke, pitypangkrémmel ápolt, hőslelkű katona, aki hisz a dicsőségben, a szerelemben, és abban, hogy egy jó embernek mindig előre kell lépnie, amikor mások hátrálnának.
Nyss’Kael
Ismert nevén: Diana Gerster
Diana Gerster néven ismert nő a kalkburgi keleti hadsereg egyik katonájaként szolgál. Megjelenése, viselkedése és története alapján csak egy a sok katona közül, akik a Nagy Vándorlás idején csatlakoztak a védelemhez. Ez azonban csak egy történet. És ő maga írta. Nyss’Kael azon ritka lények közé tartozik, akik képesek mások bőrét magukra ölteni, tökéletes pontossággal utánozva nemcsak megjelenésüket, hanem viselkedésüket, beszédüket és személyiségük részleteit is, ő egy bőrváltó.
Az általa viselt „bőr” azonban csupán eszköz — egy álarc, amely mögött valódi természete rejtőzik. És ez a természet… könyörtelen. A Nagy Vándorlás kezdetén Akhokiafvo egyértelmű feladattal bízta meg: Beépülni Kalkburg keleti hadseregébe. Figyelni. Jelenteni. És minden áron lassítani azt, ami elkerülhetetlennek tűnik.
Nyss’Kael nem pusztán kém. Ő egy manipulátor. De emellett képességei messze túlmutatnak a megtévesztésen. Tűzmágiája rendkívül erős, és végső esetben képes tűzelementál formát ölteni — egy pusztító, kontrollálhatatlan állapotot, amely mindent feléget maga körül… beleértve az általa viselt bőrt is.
Ez az oka annak, hogy ezt a képességét csak akkor használja, amikor már nincs mit veszítenie. Nyss’Kael személyisége összetett és veszélyes. Szinte mindig hazudik. Élvezi a hazugságot. Élvezi, amikor mások elhiszik. Képes embereket elcsábítani, kihasználni, majd eldobni, amikor már nincs rájuk szüksége. Jártas az elrablásban, kínzásban és információszerzésben — és abban, hogy pontosan azt mondja el valakinek, amit hallani akar… akár igaz, akár nem.
És ami a legveszélyesebb: soha nem keveredik bele a saját hazugságaiba. Kissé őrült, de nem kontrollálatlan. Minden lépése célt szolgál. Minden szava hatással van. Minden mosolya mögött számítás van. Azok, akik találkoznak vele, egy magabiztos, vonzó és veszélyesen karizmatikus nőt látnak. Ami igaz is. Csak nem teljesen. Mert valahol a felszín alatt… egy másik lény figyel.
Dietmar Eisenbrecht
A rend központja Dhorasil legkülső keleti temploma, ahol az általuk megmentett gyermekeket nevelik fel és adnak nekik új életet. Mindezt titokban teszik. Kalkburg királyi rendelete ugyanis tiltja, hogy papok fegyvert vagy páncélt használjanak.
Dietmart azonban ez soha nem érdekelte. Ő maga nem hord pengét. Nincs szüksége rá. Harc közben puszta kézzel támad, és Dhorasil egyik ajándékát használja. Ha egyszer elkap valakit, szinte lehetetlen kiszabadulni a markából. Ekkor indul meg tenyeréből a folyamatos, pusztító elektromos áram, amely pillanatok alatt bénítja, töri meg vagy üti ki ellenfeleit.
Dietmar Eisenbrecht Dhorasil egyik legelszántabb szolgája, a titokban működő Hajnal Megváltása rend veterán harcosa és Kalkburg egyik legveszélyesebb rabszolga-vadásza. Negyvenhét éves. Kopasz, robosztus testalkatú férfi, akinek jelenléte már önmagában fenyegető.
Egyik szemét régen elvesztette, arca és teste pedig tele van azokkal a hegekkel, amelyeket egy olyan élet hagy maga után, amelyet mások túlélni sem tudnának. És ő mégis életben maradt. Dietmar maga is rabszolga volt.
Fiatal éveiben illegális pusztakezes arénákban kényszerítették harcra, ahol a vesztesek gyakran nem hagyták el élve a küzdőteret. Éveken keresztül egyetlen szabály létezett számára: Vagy megölöd az ellenfeled… vagy ő öl meg téged.
Sok embert fojtott meg puszta kézzel, csak hogy túlélje a következő napot. Egy ilyen harc során veszítette el a szemét is, amikor egyik ellenfele tiltott módon egy rejtett késsel támadt rá.
Dietmar azonban még félvakon is győzött. Nem azért, mert erősebb volt. Hanem mert már akkor sem tudott feladni semmit.
Húsz évvel ezelőtt a Hajnal Megváltása felszabadította. És attól a naptól kezdve élete egyetlen célt szolgál: a rabszolgaság teljes kiirtását Kalkburg földjéről.
A Hajnal Megváltása Dhorasil titkos papi rendje, amely illegális rabszolgatartókat, kereskedőket és embercsempészeket kutat fel és számol fel.
Hildegard Steinwacht
Gyógyító mágiája legendás a rend falain belül. Nem csupán sebeket zár össze, hanem képes enyhíteni a fájdalmat, csillapítani a rettegést és megnyugtatni azokat, akik már teljesen elvesztették a reményt.
Hildegard Steinwacht mélyen hisz abban, hogy minden lénynek joga van a szabadsághoz… de szerinte a szabadság önmagában nem elég.
Az embereknek szeretetre is szükségük van. Biztonságra. Otthonra. És ha kell, ő egész életében ezért fog dolgozni.
A Hajnal Megváltásának harcosai gyakran indulnak veszélyes küldetésekre. Néhányan megtörve térnek vissza. Néhányan véresen. Néhányan egyáltalán nem. De amikor a templom kapuja újra megnyílik előttük… Hildegard Steinwacht mindig ott van. És ez sokak számára többet jelent, mint bármilyen mágia.
A Hajnal Megváltásának „Anyja” Hildegard Steinwacht Dhorasil egyik legidősebb és legtiszteltebb papnője, valamint a Hajnal Megváltásának egyik legfontosabb tagja.
Hatvanhárom éves, molett asszony, aki lassan mozog, nyugodtan beszél, és olyan jelenléttel bír, amely mellett az emberek önkéntelenül is biztonságban érzik magukat. A legtöbben egyszerűen csak így hívják: Anya. És szinte senki nem ismeri másként.
Hildegard életének nagy részét mások gondozásával töltötte. Tizennégy éves korában került papnő tanoncként Kalkburg belső gyűrűjébe, majd tizennyolc évesen áthelyezték Dhorasil legkülső keleti templomába, ahol gondozó papnőként kezdett szolgálni.
Huszonöt évesen vették be a Hajnal Megváltásába. Azóta gyakorlatilag az egész élete ugyanarról szól: gyermekek neveléséről, sérültek ápolásáról, menekültek megnyugtatásáról… és arról, hogy másoknak új életet adjon. A Hajnal Megváltása által felszabadított gyermekek nagy része Hildegard kezei között nőtt fel. Ő tanította meg őket írni, olvasni, imádkozni, dolgozni — és sokszor egyszerűen csak újra embernek lenni.
Az emberek gyakran megfeledkeznek róla, milyen nehéz újra bízni a világban.
Hildegard nem. Kedves és türelmes… de nem gyenge. Fegyelmezett, szigorú és rendkívül következetes. Ha kell, ugyanazzal a bottal támaszkodik járás közben, amellyel egy rakoncátlan gyermeket rendre utasít — vagy egy rabszolga-kereskedő fejét töri be
Mert bár első pillantásra békés gondozónak tűnik, Hildegard a Hajnal Megváltásának teljes jogú tagja. És ha védenie kell valakit… megteszi.
Greta Nachtquell
A Hajnal Megváltása elsősorban információszerzésre használja ezt az adottságát. Greta képes kihallgatni olyan halottakat, akik életükben rabszolga-kereskedőkkel, csempészekkel vagy eltűnt személyekkel kerültek kapcsolatba. És a halottak gyakran őszintébbek, mint az élők.
Greta Nachtquell mindig csendes. Nem keresi mások társaságát. Nem vesz részt felesleges beszélgetésekben.
És amikor mégis megszólal… az emberek figyelnek. Mert szavai sokszor olyanok, mintha nem is teljesen ebből a világból érkeznének.
A Hajnal Megváltásának tagjai bíznak benne. De tartanak is tőle egy kicsit. Mert néha úgy érzik… Greta Nachtquell nem csak a halottakat látja. Hanem azt is, hogy ki fog legközelebb közéjük kerülni.
Greta Nachtquell a Hajnal Megváltásának egyik legrejtélyesebb és legcsendesebb tagja. Egy negyvennégy éves papnő, aki szinte mindig csuklyát visel, ritkán beszél, és akiről gyakorlatilag senki sem tud semmit.
Nem tudni honnan jött. Nem tudni kik voltak a szülei. Nem tudni mit akar valójában. Csak azt tudni, hogy figyel. Mindig.
Tizenkét éves korában érkezett Dhorasil külső keleti templomához. Összeverve. Szakadt ruhában. Egyedül. Nem mondta el, mi történt vele. Nem sírt. Nem könyörgött segítségért. Csak megjelent. Két évvel később pedig — minden előzmény nélkül — kijelentette a templom főpapjának, hogy csatlakozni akar a Hajnal Megváltásához.
A legkülönösebb azonban nem ez volt. Hanem az, hogy a rend létezése titkos. Senki nem beszélt róla Greta előtt. Senki nem említette neki. És amikor megkérdezték, honnan tudott róluk… nem válaszolt. Soha.
Vannak azonban olyanok a rendben, akiknek van egy sejtésük. Talán nem élő ember mondta el neki.
Greta különleges képességgel rendelkezik: megfelelő koncentráció mellett képes „átlátni” a túlvilágra. Látja a holtak lelkeit, érzékeli az egyébként láthatatlan entitásokat, és bizonyos esetekben kommunikálni is tud velük.
Ez a képesség rendkívül megterhelő számára. Minden használata fizikailag és mentálisan is kimeríti.
Hosszabb ideig tartó kapcsolat után gyakran napokig alig beszél, alig alszik, és olykor úgy tűnik, mintha még mindig olyan dolgokat figyelne… amiket más nem láthat.
Kasimir Falkenlicht
A kivégzés előtti éjszakán a rend emberei észrevétlenül kiszabadították cellájából, majd magukkal vitték Dhorasil keleti templomába. Ott ajánlották fel neki a választást. Kasimir habozás nélkül csatlakozott.
Azóta a Hajnal Megváltásának egyik legaktívabb tagja. Szinte minden bevetésen részt vesz. Nem azért, mert élvezi az erőszakot, hanem azért mert őszintén hiszi, hogy vannak helyzetek, ahol a szabadságot nem lehet békésen kikönyörögni.
És emiatt sokan veszélyesnek tartják. Talán igazuk is van. Kasimir Falkenlicht cinikus ember. Gyakran gúnyos. Gyakran provokatív. És hajlamos úgy beszélni az emberekkel, mintha már előre tudná, milyen hibát fognak elkövetni
De azok, akik igazán ismerik, tudják: minden iróniája mögött valódi együttérzés rejtőzik. Mert ő maga is tudja, milyen érzés, amikor valakit el akarnak hallgattatni csak azért, mert kimondta az igazat. Sokan papnak látják. Mások lázadónak. Kasimir Falkenlicht számára azonban a kettő ugyanaz.
Kasimir Falkenlicht a Hajnal Megváltásának egyik legfiatalabb, mégis legnagyobb hatású tagja.
Rövid fekete haja, mindig tökéletesen borotvált arca és a szinte állandóan körülötte lebegő zsálya- vagy füstölőillat könnyen felismerhetővé teszi azok számára, akik már találkoztak vele.
És még könnyebben felismerhetővé teszik a szavai. Kasimir nem vakon hisz. Kérdez. Kételkedik. Vizsgálódik. És pontosan ezért ilyen erős a hite. Szerinte az igazi hit nem abból születik, hogy valaki soha nem kérdőjelez meg semmit — hanem abból, hogy minden kérdés után is ugyanoda jut vissza.
Dhorasilhoz. A szabadsághoz. És az emberek jogához, hogy saját életük felett rendelkezzenek. Fiatal papként titokban prédikált Kalkburg belső gyűrűjében, kisebb összejöveteleken és eldugott helyeken.
Beszédei nem a megszokott papi szónoklatok voltak. A szabadságról beszélt. A papság állami elnyomásáról. És arról, hogy Dhorasil papjainak néha fegyvert kell ragadniuk azokért, akiket másképp nem lehet megvédeni. Mert szerinte Dhorasil nem pusztán védelmező isten. Hanem harcos is. Ezek a beszédek azonban idővel eljutottak a hatalom fülébe.
Huszonegy éves korában letartóztatták felségárulás és lázítás vádjával. Az állam nem akart nyíltan szembemenni az egyházzal, ezért csendes kivégzést rendeltek el számára, olyat, amelyről a legtöbb ember soha nem értesült volna.
Kasimir azonban nem halt meg. Mert a Hajnal Megváltása közbelépett. A rend már korábban is hallott róla. Figyelték a prédikációit, az eszméit, és azt a különös képességét, hogy egyszerre tudott cinikus, ironikus és mégis mélyen inspiráló lenni.
Sigrun Weisenrot
A templom… megváltoztatta az életét. A gyerekek. A közösség. Az, ahogy a papok valódi családként vigyáztak egymásra és az elesettekre. Emlékeztette arra, hogyan nevelték fel őt a bordélyházban. És először érezte azt, hogy valahova tényleg tartozik.
Tizenhat évvel ezelőtt lett Dhorasil papnője, majd két évvel később csatlakozott a Hajnal Megváltásához.
Harcstílusa brutális és kiszámíthatatlan. Alapvetően puszta kezes harcos, de Dhorasiltól kapott erejét különleges módon használja: elektromos energiával tölti fel hosszú fonott haját, majd harc közben váratlanul az ellenfeleire csap vele.
Sokan túl későn értik meg, hogy nem csak az ökle veszélyes. A Hajnal Megváltásának tagjai jól tudják, hogy Sigrun és Dietmar Eisenbrecht között különleges kapcsolat van. Ők azonban soha nem beszélnek róla nyíltan. Talán nincs is rá szükség. Mert amikor együtt harcolnak… az egész világ látja.
Sigrun Weisenrot a Hajnal Megváltásának egyik legveszélyesebb és legszenvedélyesebb harcosa.
Harminchat éves papnő, hosszú, mindig gondosan font szőke hajjal és átható zöld szemekkel. Erős testalkata, impulzív természete és kérlelhetetlen igazságérzete miatt sokan egyszerre tisztelik… és tartanak is tőle.
Sigrun nem filozofál sokat. A legtöbb helyzetben az ösztöneire hallgat. És az ösztönei általában azt súgják neki, hogy az igazságtalanságot azonnal el kell pusztítani. A keleti külső gyűrű egyik bordélyházában született. Az apját soha nem ismerte. Az anyja pedig belehalt a szülésébe.
Ennek ellenére nem dobták utcára. A bordélyház örömlányai közösen nevelték fel, mint egy nagy, furcsa család gyermekét.
Vigyáztak rá, etették, tanították, és nem engedték, hogy bárki bántsa. Sigrun ezt soha nem felejtette el. Ahogy nőtt, egyre jobban megmutatkozott harcias természete.
Már fiatal lányként sorra ütötte ki azokat a férfiakat, akik túl erőszakosak voltak a ház nőivel vagy megpróbáltak kezet emelni rá. Nem félt senkitől. És idővel gyakorlatilag ő lett a bordélyház őre.
Minden megváltozott azon az estén, amikor egy embercsempész banda tört be a házba. Nevettek. Randalíroztak. „Jó zsákmányról” beszéltek. Sigrun azonnal szembeszállt velük, de még ő is tudta, hogy egyedül kevés lenne ennyi férfi ellen.
Ekkor jelent meg Dietmar Eisenbrecht és a Hajnal Megváltása.
Dietmar puszta kézzel, villámokkal sokkolta le az első támadókat, Sigrun pedig azonnal rávetette magát a többiekre
Ketten együtt percek alatt szétverték az egész bandát. És Sigrun ekkor látott először olyat, amit addig még soha. Valakit, aki erősebb volt nála. Lenyűgözte Dietmar ereje, nyugalma és határozottsága.
A harc végére azon kapta magát, hogy nem tudja levenni róla a szemét. Meg akarta találni újra. Dietmar végül elárulta neki Dhorasil keleti templomának helyét. Sigrun néhány héten belül megjelent ott.
© 2025 YGGDRASIL PRODUCTIONS . Minden jogot fenntart.